A házasság ősidők óta két ember egymás iránt érzett szeretetének legszebb kifejezője, melynek jelképe a jegygyűrű. A jegygyűrű jelképezi két ember, életre szóló összefonódását. A jegygyűrű szimbolizálja a szerelmet, a hűséget és a soha véget nem érő összetartozást. A házasság és a család jelentik társadalmunk alappilléreit. Az emberiséggel szinte egyidős és minden kultúrkörben megtalálható a jegygyűrű. A történelem során, a korok előrehaladtéval a jegygyűrű anyaga folyamatosan változott. Eleinte csontból, rézből, fából készítették a jegygyűrűt, majd ezeket az anyagokat fokozatosan leváltották a jóval tartósabb csillogó nemesfémek.  Napjainkban a legjellemzőbb az arany és a platina jegygyűrű. Míg a férfiak általában az egyszerűbb fazonokat kedvelik, addig a nők a díszesebb darabokat választják előszeretettel.  A női jegygyűrűk nemritkán szikrázó drágakövekkel leggyakrabban gyémánttal vagy rubinnal, zafírral van díszítve.

Jegygyűrű

A jegygyűrű eredetileg sima, dekor és berakások nélkül készült egyszerű arany gyűrű, mely a XIX. század óta terjedt el. Napjainkban azonban már számtalan variáció létezik.
Jegygyűrűszalonunkban több száz jegygyűrű fazon várja a párokat. A fejlett technológiának köszönhetően az üzletben található mintegy 1000 mintát magába foglaló jegygyűrű választékon felül a megrendelő egyedi elképzeléseinek megvalósítása is lehetséges.

Az Eljegyzési gyűrű története

Már a bizánci eljegyzési rítusoknak is része volt, hogy a jegyesek jegygyűrűt adtak egymásnak. Azonban csak a középkorban vált elterjedté, hogy a menyasszony eljegyzési gyűrűt kap. Ez egyben a belátható időn belüli házasságkötés szándékát is jelentette. A régi időkben az eljegyzési gyűrű a férfi szerelmének záloga volt, a menyasszonyt arról biztosította, hogy nem fog elállni a házassági szándéktól. A jegyespár hölgytagja így a kézfogótól kezdve eljegyzési gyűrűt viselt, amely tanújele volt közös elhatározásuknak a házasságra. Ekkoriban még gyakoriak voltak az egymásba fonódó kezeket ábrázoló eljegyzési gyűrűk. A XV-XVI. századtól ikergyűrűket hordtak a jegyesek. A jegyesség ideje alatt a menyasszony és a vőlegény is külön-külön viselték az ikergyűrű egy-egy darabját, majd a házasságkötést követően egyetlen gyűrűvé összeillesztve a feleség viselte jegygyűrűként. A XV. században vált a gyémánt a jómódú jegyesek drágakövévé, az örök szerelem szimbólumává és még a mai napig megdobogtatja a hölgyek szívét egy-egy szép csiszolású drágakő az eljegyzési gyűrűn.
Napjainkban az is előfordul, hogy a pár közösen kiválasztja a jegygyűrűt, mely egyben a majdani házassági gyűrűjük is. Ilyenkor a hagyományok szerint az eljegyzést követően a gyűrűt a bal kezükön, az esküvőt követően pedig a jobb kezükön hordják.

Hagyományosan a különböző kivitelű szoliter, azaz egy vagy több drágakővel, gyémánttal díszített gyűrűk gyűjtőneve az eljegyzési gyűrű. Manapság hazánkban is egyre elterjedtebb kezd lenni a külföldön már régóta bevált módszer, miszerint az eljegyzési gyűrűt a vőlegény egyedül vásárolja meg, majd ezzel egy romantikus pillanatban megkéri párja kezét. Természetesen ez a lánykérő gyűrű nem azonos a jegygyűrűvel. A hagyományok szerint a fiú lánykérés előtt a lány édesapjának engedélyét kéri és csak ezt követheti az eljegyzési gyűrű ünnepélyes átadása. Ezt követi a jegyben járás, ezt általában egy éven belül esküvő követi, ez amolyan próbaidő. A pár ez idő alatt elvégzi az esküvővel kapcsolatos előkészületeket. Ekkor választják ki közösen a jegygyűrűt, melyet az esküvő után életük végéig a jobb gyűrűsujjukon viselnek majd.